2 Fejezet- az első napok

Fejezet 2 – az első napok

Úristen, úristen, most komolyan, jól halottam? Louis Tomlinson tényleg egy szobában akar velem aludni? Ez igaz?

-          Nagyon szívesen alszok veled együtt, ha Zoe-nak jó az, hogy Harryvel alszik… - mondtam látszólag közönyösen, de belül, el sem tudjátok képzelni, hogy mit éreztem…

-          Nekem? Tökéletes az, hogy Harryvel alszom.  – mosolygott rá Zoe az említettre

-          Akkor ezt megbeszéltük, mehetünk pakolni. Gyere Norah, megmutatom a szobánkat – mondta Lou jól megnyomva az ánkat szótagot.

Szívesen mentem vele, de először még elköszöntem a többiektől. Miután mi elmentünk, Hazzáék is mentek pakolni, a fiúk pedig elindultak haza. Louis egy gyönyörű szép, tágas szobába vezetett, melynek a fala kék és fehér volt, a közepén pedig egy hatalmas franciaágy volt. A szobában helyet kapott még egy gardróbszekrény, egy TV, egy kanapé, na meg egy laptop, ami manapság már mindenkinél alap felszereltség. Louis látta, hogy teljesen lenyűgözve állok a küszöbön, tehát feltett egy teljesen értelmetlen kérdést.

-          Tetszik?

-          Szerinted ez kérdés? Persze, hogy tetszik.

-          Akkor menjünk be, és pakoljunk, mit szólsz?

-          Oké, de hova fogjuk tenni a cuccomat?

-          A fél gardróbom üres, ott bőven van hely a ruháidnak.

-          Ja, értem

A délután nagy része azzal telt el, hogy kipakoltunk abból a sok bőröndből, amiket magammal cipeltem, azután pedig Harry megmutatta nekünk a főzőtudományát, és egy fantasztikus spagettit varázsolt elénk. A vacsora után elmentünk, fürdeni, meg rendbe rakni magunkat, de amikor visszatértem a szobánkba, akkor egy nagy meglepetés tárult a szemem elé. Louis éppen ágyazott magának a kanapén, nekem meghagyva, azt a nagy és kényelmes ágyat.

- Hát te mit csinálsz? – kérdeztem hüledezve Louist

- Ágyazok meg magamnak, úgy gondoltam tied lehet az ágy. Mit szólsz?

- Na nem, nem várom el tőled, hogy miattam sínylődj a kanapén, én alszom ott!

- De te vagy a vendég, neked kell az ágyon aludnod!

- Én alszom a kanapén, és téma lezárva.

- De… tudod mit, mi lenne, ha együtt aludnánk ketten az ágyon, hiszen elég nagy nem? –tette fel, azt a kérdést, amire én gyáva voltam.

- Oké - mondtam mosolyogva

- Akkor, hogy ezt megbeszéltük én megyek is zuhanyozni. Addig nyugodtan helyezd kényelembe magad az ágyon.

Atyaúristen! Meghalok! Olyan aranyos, amikor ilyeneket mond. Éppen elhelyezkedtem, amikor bejött egy szál boxerben, és bebújt mellém az ágyba.

-          Álmos vagy, vagy beszélgethetünk? – kérdezte mosolyogva

-           Nem vagyok álmos, kérdezz, amit csak akarsz.

-          Tudod, az szeretném megkérdezni, hogy holnap este eljönnél-e velem valahova.

Úristen, ez most komoly? Louis Tomlinson, most randira hívott??

-          Nagyon szívesen elmegyek veled valahova, de akkor ez most egy randi?

-          Olyasmi. Kérdezhetek még?- nézett rám kiskutya szemekkel

-          Persze, mit akarsz tudni?

-          Mi a kedvenc színed?

-          A kék – adtam meg rá az egyszerű választ – de ha nem haragszol, most már aludnék.

-          oké, szép álmokat!

-          Neked is Boo-Bear – a kifejezésre vágott egy fintort, de nem szólt semmit.

Louisval az ágy két végén aludtunk, bár én vágytam rá, hogy közelebb legyek hozzá, úgy látszik, míg aludtam, a tudatalattim teljesítette ezt a vágyamat, mert másnap reggel, szépen összevonódva ébredtünk Louval. Véletlenül teljesen egyszerre nyitottuk ki a szemünket, és mértük fel a helyzetet. Próbáltam kibújni az öleléséből, de Lou nem engedett.

-          Ne menj, olyan kényelmes így! – súgta a fülembe, mire teljesen elpirultam.

-           Nekem is jó, de mi van, ha bejön valaki?

-          Semmi, mi lenne, Hazza tudja, hogy tetszel nekem. – mondta ki teljesen őszintén

-          Te is tetszel nekem, de mi lenne, ha inkább este próbálnánk meg egyezségre jutni ez ügyben?

-          Oké, én benne vagyok, és hidd el ez lesz életed legizgalmasabb estéje!

-          Majd meglátjuk! – válaszoltam sejtelmesen mosolyogva

Már alig vártam az estét, főleg úgy, hogy van esélyem arra, hogy összejöjjek Louisval. Ebéd után, Zoeval kimentünk a hátsó kertbe beszélgetni, a fiúkról.

-          Képzeld randim lesz Harry Stylessal!

-          Nekem meg Louis Tomlinsonnal!

-          Komolyan?

-          Aha, annyira szerencsések vagyunk, nem? A fiúk olyan kedvesek, aranyosak, megértőek, és még jóképűek is. – ömlelegtem

Erre, két nagyon ismerős hang szólalt meg valahonnan fentről.

Írj komit ha olvastad!! :)