2012. augusztus 17., péntek

11, Fejezet - Doncaster



Bocsi a késeséért, de mostanában nagyon sok dolgom volt, és lesz is, de igyekezni fogok a fejezettel.Jó olvasást!










Az utazás napján,9-kor indultunk, hogy kb. 11-12- re odaérjünk, nem tudom pontosan, hogy mennyi az út és Lou vezetési stílusát tekintve még egy órát rá kell számolni, mert rajta kívül nincs még egy ember, aki 80-al megy az autópályán a megengedett 120 helyett.  A kocsiban az utón Car Number Plate Game-et játszottunk,(ez egy olyan brit játék, hogy a rendszámban szereplelő betűkből kell szavakat alkotni Pl. LBL – Legendás Barokk Lovag [ilyen értelmetlen szavak is lehetnek belőle]) amiben én nyertem.  Nem mondtam Louis-nak, de egy kicsit tartottam a szüleitől, pedig már számtalanszor beszéltünk telefonon, meg Skype-on, de azért az mégsem ugyanaz, mint személyesen.  Mikor odaértünk, egy hat tagú fogadóbizottság várt minket az udvaron. Ott voltak Lou szülei meg mind a négy testvére, és láthatóan ők is izgultak. Sorban bemutatkoztam mindenkinek, és szerintem elfogadtak engem, főleg Charlotte ”Lottie” és Felicity ”Fizzy”.  Louis anyukája, Jay, meg az apukája rögtön megkértek, hogy tegezzem őket. Az ebéd viszonylag oldott hangulatban telt, nagy részben csak az esküvőről beszéltünk. Lottie és Fizzy nagyon örült, hogy koszorúslányok lehetnek Zoe mellet, Phobe és …  is boldog volt, hogy szórhatja a rózsaszirmokat. Mikor felvetettem az ötletet, hogy elmehetnénk majd ruhát venni nekik, mind a négyen belelkesültek.
-          Viszont ennek van egy kis bökkenője. Zoe-nak is kéne jönnie, de ő most nem tud idejönni. Mi lenne, ha vasárnap visszajönnétek velünk Londonba és hétfőn elmennénk ruhát venni. Ne aggódj Jay, Lou és én vigyázunk rájuk.
-          Nem aggódom, jó kezekben lesznek nálatok, de most beszéljünk inkább az előttünk álló hétvégéről.  Úgy gondoltuk, hogy holnap elmehetnék kirándulni a Lake District-hez.  Jártál már ott Norah?
-          Nem még nem, de sokat hallottam róla, azt mondják nagyon szép hely.
-          Ez így igaz, de most szerintem mindenki a dolgára. Louis a te szobádban fogtok aludni ugye?
-          Persze! Gyere Nori megmutatom, merre van. –mondta, majd megfogta a kezem s felvezetett az emeletre.
Nagyon szép gyerekszobája volt, a falak kéken csillogtak, egy nagy franciaágy is helyet kapott a szoba közepén, továbbá, még egy íróasztal, és pár könyvespolc is volt a fal mellet.
-          Tetszik? – kérdezte a vőlegényem mosolyogva.
-          Nagyon szép. – mosolyogtam vissza, majd mindketten leültünk az ágyra és csókban forrtunk össze, és csak akkor váltunk szét, amikor valaki kopogott. Fizzy volt, hogy kimegyünk-e vele a kertbe. Természetesen igent mondtunk.
-          Elhívhatom majd az esküvőre a barátnőmet? – kérdezte Fizzy, mikor kiértünk a kertbe és leültünk a hintaágyba.
-          Csak nem a másik Felicity-t? – mosolygott Louis.
-          De őt, Felicity Roberts-et a legeslegjobb barátot a világon!
-          Hívjad csak nyugodtan, minket nem zavar. – mondtam – milyen ruhát szeretnél majd?
-          Nem tudom, majd amilyen lesz, de lehetőleg koktélruha legyen.
-          Nyugi, én is így gondoltam, nem akarom, hogy felbukjatok, a hosszú ruhában. Elég lesz ha majd én elesek.
-          Nem fogsz elesni! – csattant fel Louis
Este elmentünk sétálni Doncaster-ben kettesben Louis-val, miközben sétáltunk, megmutatta a kedvenc helyeit, meg azokat ahol, kisgyerekként sok időt töltött, köztük egy játszóteret, ahová rögtön be is mentünk. Már vagy egy fél órája voltunk ott, hintáztunk, hülyéskedtünk,  mikor Lou hirtelen megszólalt.
-          Bújtass el légyszi! – kérte
Körülnéztem, hogy vajon mi lehet a baj forrása, és csak egy lehetséges megoldás volt, egy talpig rózsaszínbe öltözött cicababa tartott felénk. Tipikus szőke nő volt, festett szőke hajjal, és olyan modelles járással. ( tudom, hogy én is szőke vagyok, de nem hidrogén szőke,és ráadásul nem is festett) Valószínűleg Lou egy régi barátnőjével lesz dolgunk. Nem is tévedtem!
-          Louis! Hát te?  kérdezte csábos, nyálas hangon mikor odaért hozzánk.
-          Amber! – nyögött Lou mellettem.
-          Áh, ő a mostani barátnőd? – mért végig lenézően.
-          Ő a menyasszonyom! – védett meg Louis.
-          Megnősülsz?
-          Igen!  És most ha nem haragszol mennünk kell.  – ezzel faképnél hagytuk, a meglepődött csajt, aki nyilvánvalóan nem volt hozzászokva, se szó, se beszéd ott hagyják.
-          Köszönöm, hogy kiálltál mellettem. – mondtam, mikor már a Louis-ék háza felé sétáltunk vissza.
-          Nincs mit, soha nem hagynálak el egy ilyen cicababáért, tulajdonképpen senkiért.  – mondta mire megcsókoltam.
Nem tudom, hogy még meddig csókolóztunk az utca közepén, d az idillnek egy házsártos öregasszony hangja vetett véget.
-          Ezek a mai fiatalok! Nem szégyellitek magatokat! Az utcán nyalni, falni egymást! Bezzeg a mi időnkben… -
Gyorsan elszaladtunk, mielőtt még elkezdte volna elmesélni az életét. Hazáig futottunk, és közben folyamatosan nevettünk. Nevetve estünk be az ajtón, és mentünk fel a szobánkba, de addig szinte mindenkivel találkoztunk, és elmeséltük, két röhögő görcs közben, hogy mi történt. Jay csak megcsóválta a fejét, a lányok meg csak nevettek az egészen. Mikor felértünk a szobánkba, akkor úgy döntöttünk, hogy elmegyünk zuhanyozni. Én mentem először, de kint hagytam a törölközőmet, így kiszóltam Lou-nak, hogy adja már be, de ő inkább behozta. Innen a program nagyon egyszerű volt. Ő végigmért, én elpirultam, aztán együtt zuhanyoztunk, és mentünk aludni. De egyelőre több még nem volt. Nem biztos, hogy azt Louis gyerekkori hálószobájában kéne. Most is, mint mindig egymás karjaiban aludtunk el. A hétvége többi részén nem történt semmi említésre méltó, hacsak nem az, hogy meghívtuk pár rokont az esküvőre, és megegyeztünk, hogy jövő hét szerdán egy hét elutazunk Magyarországra. Ez így pont jó, mert amikor onnan visszaérünk még lesz egy hetünk az esküvőig.  A nagy nap az szombaton lesz, hogy mindenki el tudjon jönni. Mivel a rokonaimnak több, mint a fele nem tud angolul, ezért úgy tervezzük, két templomi szertartás lesz. Egy magyarul, egy angolul. Mikor vasárnap délután hazaértünk Louisval, és mind a négy tesójával,egy nagy meglepetés fogadott minket.

5 megjegyzés: