10.fejezet - Az esküvői ruha

 

            Új fejezet! Bocsi a kihagyásért, de nem volt időm írni, meg egy kicsit el is akadtam, de most újra itt van :D Komikat kérek szépen! Jó olvasást!

       

-  Louis-t megtámadták a répák!- újságolta el Harry, amikor beesett az ajtón.

-          Miiiii? – ugrottam fel

-          Aha, Liam, meg Niall elbújtak az asztal mögött, és mikor bementem a konyhába megdobáltak répával.  – mondta röhögve Lou is.

Mint azt később megtudtam a drága unokatesóm, meg Niall csak poénból csinálták, hogy Louis, ne legyen annyira oda a répáért. A következő nap múlva, anya meg Zoe elrángattak, menyasszonyi ruhát venni. Nem volt hozzá sok kedvem, de hát muszáj volt, mert már csak 3 hét volt az esküvőig, amikor hivatalosan is Mrs. Norah Tomlinson leszek. Több tucat boltot végigjártunk, és közben mindenkit kiborítottam. Na de kezdjük az elejéről.

-          Ennek túl mély a dekoltázsa. – véleményeztem a ruhát, amit anya először kiemelt.

-          Azért apáca sem vagyok! – replikáztam a másodiknál.

-          Ez azért nagyon rövid egy esküvőre, nem gondoljátok?

-          Ebben fel fogok bukni!

-          Ilyen vékony azért nem vagyok!

Így ment ez amíg Zoe meg nem elégelte.

-          NORAH EMMA PAYNE, EZT MOST FEJEZD BE, NAGYON IDEGESÍTESZ! – csattant fel Zoe

-          Hagyjad Zoe, azt hiszem Nori a tökéleteset keresi, majd te is megtudod, ha férjhez mész. – csitította anya.

Kb. a huszadik bolt környékén, megláttam a tökéletes ruhát. Fehér volt, a mellrészénél apró virágos minták voltak, a mellrész alatt egy türkizkék „öv”, a szoknyán is volt egy kis minta, egyszóval tökéletes volt. Nem gondoltam, volna, hogy találok olyan menyasszonyi ruhát, amiben kék is van, de ez felülmúlta minden képzeletemet. Álomszép volt, és anyáék szerint nagyon jól állt rajtam. Kaptam hozzá még egy nagyon hosszú fátylat is, bár nem kértem. Mikor hazaértünk Louis egyből letámadott, és felhívott a szobánkba.

-          Na, milyen ruhád lesz? – kérdezte pajkosan vigyorogva.

-          Nem árulom el! – nyújtottam rá a nyelvem.

-          Gonosz vagy! – puszilt meg

-          Kik legyenek a koszorúslányok? – tereltem el a témát.

-          Hát, gondolom, Zoe mindenképp, meg a tesóim.

-          Benne vagyok, de az 5 koszorúslány nem lesz egy kicsit sok?

-          Nem tudok mit csinálni, megsértődnének, ha valakit is kihagynék. Majd hárman viszik a fátylad, a másik kettő meg hinti a rózsaszirmokat előtted. Így jó?

-          Tökéletes! – mosolyogtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam, ő meg vissza, így ment ez, amíg Harry be nem nyitott, hogy kész a vacsora és a többiek is megérkeztek.

Vacsorára már megint pizza volt, és ezt voltam kedves Niallnak is kifejteni.

-          Miért van mindig pizza? – méltatlankodtam – Én már unom.

-          De mi nem! – felelték kórusban a fiúk, miközben egy nagyszelet pepperonis pizzát tömtek a szájukba.

-          Mit szólnátok, hogyha este elmennénk a moziba? – kérdezte Zayn mikor mindenki befejezte az evést.

-          Benne vagyok! – mondtam, és ezzel mindenki egyetértett.

1 óra múlva elmentünk közeli moziba, de nem hiszem, hogy valaki is figyelt a filmre, mivel Danielle és Perrie is jött.  Danielle Liam barátnője, Perrie meg Zayn-é.  Maximum Niall figyelt, de ő meg a kajával volt elfoglalva. Én személy szerint Lou-nak dőlve és a kezét fogva néztem a filmet, de nagyon nem fogtam fel, hogy miről szól.  Szerintem ezzel Zoe is így volt, mert amint láttam, ő is el volt foglalva Harryvel.  Mikor vége lett a filmnek, mindannyian mentünk haza, vagyis Zoe, Harry, Louis és én mentünk a mi házunkba, a többiek meg az övékbe.  Azt még nem is említettem, hogy a fiukkal közös megegyezés alapján arra jutottunk, hogy az esküvő után nem költözünk el, hanem Hazzáékkal maradunk.  Amikor felértünk Lou-val a szobánkba akkor még elkezdtünk beszélgetni.

-          Mi lenne, ha meghívnád a tesóidat a hétvégére, hogy megbeszéljük a koszorúslány dolgot, meg elmenjünk ruhát venni? A szüleid is jöhetnének, eddig még nem is találkoztunk, csak telefonon beszéltünk.

-          És, ha mi mennénk el Doncasterbe a hétvégére? – javasolta Lou

-          Nekem jó, de nincs semmi programotok a hétvégén?

-          Szerintem nincs, akkor holnap felhívom anyáékat, és ha nekik is jó, akkor pénteken utazunk. De most aludjunk.

-          Oké, jó éjszakát! – mondtam, majd adtam neki egy puszit, és pár perc múlva már aludtam is.

Másnap, utaztak haza anyáék, tehát korán keltem és kikísértem őket a reptérre, és megígértem, hogy még az esküvő előtt hazalátogatunk. Mire hazaértem, már Louis is lebeszélte a szüleivel a h 11étvégét. Zoe meg Harry egy kicsit csalódott volt, hogy itt hagyjuk őket egyedül a hétvégére, de biztos vagyok benne, hogy tudnak majd mit csinálni. Szerintem Hazzának már van is egy-két ötlete, tekintve, hogy milyen piszkos a fantáziája. A nap további részében az útra vásároltam Lou-val, másnap meg pakoltunk, mígnem felvirradt az utazás napja, és én teljes gyomorideggel keltem fel, hogy vajon, mit fognak hozzám szólni.

Norah esküvői ruhája

Az első díj

 Nagyon szeretném megköszönni Naomi Stanley-nek a Blog első díját, akit volt szerencsém személyesen is megismerni, és olyan jó ember is amilyen jók a történetei :D Tíz dolgot kell írnom magamról, remélem sikerül :D








Tíz dolog magamról:
1. Imádom a One Direction-t (de ezt szerintem mát tudjátok)
2. Szeretnék a középiskola után kiköltözni Londonba és ott elkezdeni az egyetemet.
3. Fogorvos szeretnék lenni.
4. Imádom a Formula-1-et, főleg  Sebastian Vettelt.
5. Mellékállásban sportriporter szeretnék lenni.
6. A történet főszereplőjét magamról mintáztam, egy kis eltéréssel, Zoe-ban pedig a barátnőim keverednek.
7.  Félek a 9.-től, mert új iskolába megyek,új osztállyal, és nagyon furcsa lesz ez az egész.
8. Nem tudok létezni a telefonom nélkül.
9. Nincs humorérzékem.
10. Néha nagyon idegesítő tudok lenni.

A díjat továbbküldeném :
Alexa L. Wozde - nak, akinek a története ki tud emelni a szürke hétköznapokból.
Bettina - nak, aki nagyon jól tud írni, és mind a két története fantasztikus.
AnDiKa - nak, akinek szintén Louis-ról szól a története.

Még egyszer nagyon köszönöm, és még ma érkezik az új rész :D Puszi: Norah

9. Fejezet - Beszélgetések

Újra itt, van net tehát a fejezet kész van,nekem nem a kedvencem, szinte csak párbeszédből áll, átkötő fejezet, de van benne egy két  lényeges dolog is a jövőre nézve. Remélem tetszeni fog. A hétvégére elutazom, addig nem biztos, hogy kész lesz a legújabb fejezet, tehát a következő a jövő héten várható! Kitartás!! Komikat most is szeretnék :)) Jó olvasást! xx

Anyáék a buli után még egy hetet maradtak, hogy segítsék az előkészületeket. Mindannyian úgy gondoltuk, hogy nem érdemes sokat várni, és még a nyáron célszerű lenne megtartani az esküvőt, így én lemondhattam arról az álmomról, hogy télen lesz az esküvőm, de be kellet látnom, hogy mivel a fiúk pont akkor fognak turnézni Amerikában, ezért ez nem lehetséges, vagy most, vagy egy év múlva.  Az időpontot is kitűztük, augusztus 8. Alig várom, bár egy kicsit félek is, mi lesz akkor, ha az úgy sokkal másabb lesz, nem biztos, hogy ebbe 20 éves fejjel kell belevágni, mikor ezt a félelmemet megosztottam anyával, ő azt tanácsolta, hogy beszéljem meg ezt a dolgot Louis-val, mert ő tud nekem ebben a legtöbbet segíteni. Két napot gondolkoztam rajta, aztán megfogadtam anya tanácsát és beszéltem Lou-val, az egyik délután, míg a többiek filmet néztek.

-          Mit akartál megbeszélni Nori? – kérdezte, amikor felértünk a szobánkba és becsukódott mögöttünk az ajtó.

-          Félek! – bújtam hozzá bűntudatosan

-          Az esküvőtől?

-          Igen, mi lesz, ha utána minden más lesz, téged azért fognak utálni, mert feleséged van, engem meg azért, mert te vagy a férjem. Tönkre fogják tenni a bandát.

-          Nem érdekel, hogy mit fognak csinálni, engem egyvalami érdekel, és az te vagy! Szeretlek és nem foglak elhagyni– mondta és megcsókolt.

-          Köszönöm, én is szeretlek, de mi lesz akkor, hogyha lesznek gyerekeink, és nektek el kell mennetek turnézni?

-          Akkor, majd jöttök velünk, de egyébként, te azt hitted, hogy a téli turnéra nem viszlek magammal?

-          Igen… - válaszoltam meglepődve

-          Ne is álmodozz róla, mint a feleségem, jogod van jönni. Amúgy ha már szóba kerültek a gyerekek, hányat szeretnél?

-          Kettőt.  – mondtam csodálkozni, mert ilyen még eddig nem került szóba.

-          Akkor ebben egyetértünk, mi legyen a nevük? – kérdezte mosolyogva

-          De még nem is vagyok terhes, akkor ezt miért most beszéljük meg?

-          MÉG nem vagy, és azért most gondolkozzunk el rajta, mert most jött szóba. – mondta, mire én elpirultam

-          Ha lány lesz, milyen nevet szeretnél neki adni?

-          Ha kettő lány lesz, akkor az egyik Leila, a másik Carmen. Mit szólsz?

-          A Leila nekem is tetszik, de szerintem Carmen helyett legyen inkább Hannah, vagy Emma, tudom, hogy az a második neved, de nem igazán használod.

-          Mind a kettő tetszik, akkor, majd ha terhes leszek, eldöntjük.

-          Oké, de ha fiú lesz?

-          Lány lesz, ezt tudom, de ha fiú, akkor Harry és James. Na?

-          Harry Tomlinson? Akkor már inkább Harry Styles.

-          Akkor legyen William. Benne vagy?

-          Legyen, de most szerintem menjünk le, vagy félsz még?

-          Nem! Hála neked. – mondtam, majd megcsókoltam.

Mikor lementünk, Zoe kérdőn nézett rám, intettem neki, hogy majd később elmagyarázom.               

-          Mond el most – szólt magyarul, és felráncigált a szobámba.

-          Louis-val beszélgettünk, az esküvőről, és a gyerekekről.

-          MIIII?  Mindent tudni szeretnék- vigyorgott.

-          Elmondtam neki, hogy félek az esküvőtől, és a jövőtől, mire ő megnyugtatott, hogy ne féljek, mert nem lesz, semmi gond, ő mindig ugyanúgy fog szeretni, a gyerekek, meg az állandó turnékról kerültek sorra, és azt mondta, hogy akkor majd mi is megyünk velük, ja még azt is említette, hogy  én is megyek velük a téli turnéra, úgyhogy úgy döntöttem, hogy levelezőn végzem el az egyetemet.

-          És még?

-          Megbeszéltük a gyerekek nevét, mind a ketten két gyereket szeretnénk, és ha lányok lesznek, akkor az egyiknek Leila, a másiknak Hannah vagy Emma lesz a neve. Ha fiúk lesznek, akkor James, és William.

-          Második név nincs? – kíváncsiskodott Zoe

-          Erről nem beszéltünk.

-          Értem – mosolyodott el Zoe

-          Te és Harry hogy álltok?

-          Jól, képzeld a múltkor együtt zuhanyoztunk. – újságolta el Zoe

-          Több nem volt?

-          Nem, és gondolom nektek sem – csattant fel.

-          Nem, de Harryt én nem olyannak ismerem, aki tud várni… hacsak…

-          Igen? –villanyozódott fel a barátnőm.

-          …Hacsak nem szeret igazán. fejeztem be a gondolatmenetet mosolyogva.

-          Really? – kérdezett vissza hirtelen angolul.

-          Yeah, it’s true. – válaszoltam neki én is angolul

Valamit válaszolni akart, de nem maradt ideje, mert a fiúk röhögve berontottak az ajtón.

8. Fejezet - A születésnap

Nagyon, nagyon sajnálom, hogy nem hoztam részt, de nem volt internetünk, ln igazán akartam, de a technika közbeszólt. :(( Azért remélem a fejezet kárpótol titeket :) Jó olvasást, és komikat kérek szépen :D A következő fejezetnek már kész a fele, úgyhogy ha lesz net, akkor jövőhéten kapjátok, ha nem akkor nem tudom mikor.

*Norah szemszöge*

Másnap reggel, véget ért a kötelező szobafogságom, az viszont meglepett, hogy amikor felébredtem olyan 9 óra tájékán akkor Lou nem volt mellettem, de mindegy most már hivatalosan is 20 éves vagyok! Olyan jó érzés. Kíváncsian várom az ajándékaimat. Lementem a konyhába, ahol ott volt az összes fiú, meg Zoe. Gondoltam, hogy azért vannak itt, hogy felköszöntsenek.

-          Sziasztok! – köszöntem

-          Szia! – köszöntek vissza.

-          Mit kérsz reggelire? – kérdezte Liam

-          Van müzli, pizza, tojás, választhatsz! – sorolta a menüt Niall.

-          Müzli jó lesz! – válaszoltam mosolyogva, az hitem ez egy szülinapi kívánságműsor, de tévedtem a nap további részében szó sem esett a szülinapomról.

A napot a Buckingham palota megnézésére szenteltük, mert most éppen látogatható volt, ugyanis a királynő nem tartózkodott otthon, hanem Gyémántjubileumi turnén volt. Nagyon szép volt maga a palota, meg a kertje is, de valahogy nem tudtam erre gondolni. Elfelejtették volna a szülinapomat? Mikor visszaértünk olyan 5 óra tájékán a házunkba, Louis előhozakodott egy kérdéssel.

-          Eljössz velem a parkunkba? – kérdezte mosolyogva

-          Persze! – válaszoltam, majd, hogy nyomatékosítsam megcsókoltam.

Biztos most kapom meg az ajándékomat! Nem kell nekem  nagy dolog, beérem én kicsivel is. 6 óra fele indultunk el, Lou egy farmert, meg egy kék csíkos pólót vett föl, rajtam egy kék telitalpú szandál, egy virágos póló, egy farmerszoknya volt, és a kezemben vittem a pulcsimat, ki tudja mikor lehet rá szükség.  Mikor odaértünk, leültünk egy padra a kis tó mellett, mikor Louis azt mondta, hogy csukjam be a szemem és gondoljak valami szépre, de ki ne nyissam a szemem addig, amíg nem szól.

-          Kinyithatod! – szólt pár perccel később.

Kinyitottam, és azt láttam, hogy előttem térdel egy ékszeres dobozzal a kezében. Kellett nekem ajándék mi? Egyébként nagyon megható volt, és nagyon meglepődtem.

-          Norah Emma Payne megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel? – kérdezte mosolyogva, majd felpattintotta a doboz tetejét, amiben egy gyönyörű szép zafírral ékesített gyűrű feküdt. Először alig tudtam megszólalni, csak hápogtam, de amikor magamhoz tértem a nyakába ugrottam.

-          Igen, igen, igen, leszek a feleséged! – mondtam majd megcsókoltam,

-          Köszönöm- suttogta mosolyogva, mikor szétváltunk, és felhúzta az ujjamra a gyűrűt, ami most már örökre az enyém volt. Újra megöleltem, de ez azonban nem tartott sokáig, mert hirtelen ezer lámpás gyulladt ki, és ott álltak a barátaim, meg a SZÜLEIM??

-          BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NORAH! – kiabálták

-          Úristen – suttogtam Lounak, aki csak mosolygott.

Elengedtem a vőlegényemet (de furcsa így nevezni), és odaszaladtam a szüleimhez.

-          Boldog szülinapot, kicsim! – mondta anya, amikor megöletem

-          Felnőtt a lányunk! – mosolygott apa is, de láttam, hogy könnyek csillognak a szemében.

-          Tőlünk, majd a menyasszonyi ruhád lesz az ajándékod! – mondta anya.

-          Ti tudtátok? – csattantam föl

-          Igen, Louis felhívott minket. De most menj, a többieknek is köszönd meg.

Odaszaladtam a fiukhoz, mindenki gratulált, megölelt, megpuszilt.

-          Üdv a családban! – mondta vigyorogva Hazza – tessék itt az ajándékod! – nyújtott át egy ezüst csomagolópapírba bújtatott csomagot Harry. Kíváncsian téptem szét a csomagolást.

-          Egy Blackberry! – ujjongtam – Köszönöm! – öleltem meg – Nagyon tetszik!

Harry erre csak mosolygott. Utána Liam következett. Tőle egy gyönyörű szép egybe részes bordó koktélruhát kaptam, aminek a mellrészénél narancssárga minta volt, de nagyon szép volt, és tudtam, hogy menyecsketáncra szánja. Őt is jó szorosan megölelgettem.  Nialltól egy a Blackberryhez való kék-fehér tokot kaptam, ami apró Swarowski- kristályokkal volt díszítve. Zayntől, meg egy hatalmas nagy álló tükröt kaptam, aminek antik hatású virágos kerete volt, de ez is nagyon szép és hasznos ajándék. Zoetól, egy pár csillogó ezüst  magas sarkú cipőt kaptam, amiről lerítt, hogy az esküvői ruhámhoz szánja, de azért ennek is nagyon örültem. Ez volt életem legszebb estéje! Louis-val folyamatosan együtt voltunk, és a fiúk valahonnan egy magnót is kerítettek, így vagy egy órán át táncoltunk a vőlegényemmel (!). Éjfélkor Zayn tűzijátékot lőtt föl a tiszteletemre, a fiúk meg elénekelték nekem a Moments-et, meg a More Than This-t.

-          Igyunk a leendő Norah Tomlinsonra! – mondott pohárköszöntőt Hazza, én meg mosolyogva néztem Loura, akiről sugárzott a büszkeség.

3- kor mentünk haza, és Louis-val szabályszerűen bedőltünk az ágyba, de aznap este mind a ketten egymásról álmodtunk.

Zoe ajándéka :

Liam ajándéka:

7. fejezet - A születésnapi előzmények

Itt a következő fejezet, egyszerűen nem tudok holnapig várni, hogy feltegyem, a következő fejezet szerdán lesz, mert akkor lesz a főszereplő lány Norah szülinapja és az én névnapom :) Komikat ha olvastad, és lécci szavazzatok oldalt, meg írjátok le nekem, hogy tetszik-e nektek a váltott szemszög :D

*Norah szemszöge*

Nem tudom, hány óra, nap, vagy hét múlva tértem magamhoz, de azt tudom, hogy mindez egy fehér kórházi szobában történt, viszont az nagyon jól esett, hogy amikor kinyitottam a szemem akkor Louis békésen alvó testét láttam az ágyam melletti széken. Nem sokkal az ébredésem után Louis is kinyitotta azokat a szép kék szemeit, és csaknem a nyakamba ugrott örömében.

-          Csak ennyit kapok? – utaltam az ölelésre

Nem válaszolt, hanem helyette forrón megcsókolt. Nagyon jól esett az ölelése, a csókjai, és nagyon sajnáltam, hogy nem tudtuk megakadályozni a balesetet, és én kórházba kerültem.

-          Milyen nap van? – kérdeztem kíváncsian, mikor szétváltunk.

-          Hétfő, július 9.-e. Holnapután lesz a szülinapod, és hálaistennek felkeltél addig!

-          Hány napig voltam eszméletlen?

-          5 teljes napig, ma lett volna a 6. ha nem kelsz fel.

-          Úristen! Végig itt voltál?

-          El nem mozdultam mellőled, Harry-ék hordták nekem a kaját, meg a tiszta ruhát.

-          Köszönöm! Szeretlek! – mondtam elérzékenyülve.

Louis nem válaszolt, csak megcsókolt, azonban ez a csók többet ért, mint a szavak. Nem sokkal később bejött Harry és Zoe is. Zoe a nyakamba ugrott, mikor meglátta, hogy ébren vagyok, és elkezdett magyarul beszélni hozzám, hogy a fiúk ne értsék.

-          Ilyet ne csinálj még egyszer! Nagyon aggódtam, Lou is teljesen ki volt akadva, és nem mozdult el mellőled! Nagyon figyelmes volt, de egyvalamit megígért Hazzának, amire kíváncsi leszek! – szidott le Zoe, könnyekkel a szemében, a fiúk meg csak értetlenül hallgattak minket.

-          Nem az én hibám volt, tudom, hogy Louis végig itt volt, mát mondta, DE mégis mit ígért? - - kíváncsiskodtam.

-          Azt ígérte, hogy ha túléled, elvesz feleségül! De el ne mond neki, hogy elmondtam, mert a szerelmed és Harry is meg fog ölni engem.

-          Ne félj, nem mondom el nekik, de ha komolyan gondolja, akkor… - tovább már nem tudtam mondani, mivel Lou és Hazza itt megelégelték a dolgot, és kérték, hogy most már foglalkozzunk velük is. A délután folyamán még bejöttek a többiek, majd este hazaengedtek, de csak, úgy hogyha vigyázok magamra, és ha bármi bajom van, visszamegyek. Mondtam nekik, hogy rendben, és Louisval hazamentünk.

Másnap Louis, mega többiek is rám parancsoltak, hogy nehogy felmerjek kelni az ágyból, mert pihennem kell. A kaját Zoe hozta fel, és még ettem nyugodtan beszélgethettünk, természetesen magyarul.

-          Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva, míg én a kedvenc ételemet ettem, Gyrost.

-          Jól vagyok, csak ne kéne feküdnöm.

-          Hidd el, jót fog tenni, holnap meg már felkelhetsz! – nyugtatott

-          Végre! De mi van, ha Louis komolyan gondolta, ezt az egész házasságos dolgot?

-          Akkor lesz egy szeretnivaló férjed, itt maradhatsz örökre, lesz egy gyönyörű esküvőd, és én leszek a koszorúslányod!

-          Végül is igazad van! Amúgy Louis beszélt a szüleimmel, és ők megengedték, hogy itt kezdjem el az egyetemet.

-          De jó! Akkor majd én is beszélek a szüleimmel, mert így több mint valószínű, hogy nekem is meg fogják engedni!

-          Szuper lesz!

Ekkor jött be Harry, meg Louis is, és elmondták, hogy most beszéltek mindkettőnknek a szüleivel, Zoenak megengedik, hogy itt maradjon, Louis meg elmondta a lakás helyzetet anyának, meg apának, akik jól fogadták, és engedték, de csak azzal a feltétellel, ha Louis vigyáz rám, továbbá informálta őket a balesetemről is, és anya azt üzeni, hogy majd ma felhív. Annyira aranyos pasim van! Zoe amikor megtudta, hogy maradhat Harry nyakába ugrott és szenvedélyesen megcsókolta. Csak az ugrasztotta szép őket, amikor megszólalt a telefonom.

* Louis szemszöge*

Valójában nem a teljes igazságot mondtam el Norinak, azt kihagytam, hogy még azt is megkérdeztem a szüleitől, hogy mit szólnának, ha feleségül venném a lányukat. Kifejezettem örültek neki, de azt kikötötték, hogy a magyarországi rokonokat is hívjuk meg az esküvőre. Mondtam nekik, hogy ez csak természetes. Miután Harryvel sikerült elszabadulnunk a lányoktól, elcipeltem egy ékszerboltba, hogy segítsen kiválasztani a gyűrűt. Jó egy órás válogatás után megláttam a tökéleteset. Szolid ezüst  gyűrű volt, közepén egy  kék Swaroswki kristállyal. Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog Norahnak.  A többiek, míg mi Norah-t próbáltuk lekötni, hogy nehogy megsejtsen valamit, a bulit szervezték holnapra. Úgy gondoltuk, hogy abban a parkban szervezzük meg ahol először randiztunk, a fiúk pedig szorgosan díszítették a nagy napra. Este Norah elmondta, hogy mit beszélt az anyukájával.

-          Képzeld, anya azt mondta, hogy nagyon szimpatikus vagy neki, és örül, hogy ilyen barátom van! – örvendezett Nori

-          Tudom, nekem is mondta, mikor beszéltem vele! De most már aludjunk, mert én nagyon fáradt vagyok.

-          Oké – mondta majd megcsókolt, és ugyanúgy, mint eddig egymáskarjaiban aludtunk el.

 Volt még egy meglepetésem Norinak, történetes az, hogy meghívtam a szüleit is s bulira, ami ha minden jól megy egyben eljegyzési party is lesz, csak erről még Norah nem tud. Remélem minden jól alakul, majd holnap.

       A gyűrű.. Szép ugye?

6. fejezet - A dedikálás 2. rész

Nah, itt a következő fejezet, remélem tetszeni fog! Köszönöm, az egyre több kommentet, és az oldalmegjelenítéseket, nagyon jól esnek. A 7. fejezet is kész van már, szeretnétek még ma?? :) Ha elolvastad lécci írj kommentet, nekem nem ez a kedvencem, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.Van benne egy meglepetés is :DD

 Én és Zoe félve összenéztünk, hogy most vajon mi lesz, de ahogy láttam a többiek is lefagyva álltak.

A rajongó egyenesen felém, meg Lou felé tartott. Mikor odaért hozzánk, már csak centik választottak el minket egymástól, és nekem fogalmam sem volt, hogy mit fog csinálni, ám erről pár másodperc múlva meggyőződhettem, mivel, hogy egy óriási pofon csattant az arcomon. Annyira ledöbbentem, hogy csak hápogni tudtam. Oldalra néztem, és láttam, hogy Lounak már nagyon vörös a feje. Láttam rajta, hogy ha tehetné, most azonnal megütné a csajt, de lányokat nem szabad megütni. Most még jobban szorítottam Lou kezét, a pofon maga nem fizikailag, hanem inkább lelkileg fájt.

-          Szerencséd, hogy nő vagy, mert így nem ütlek meg! – mondta nagyon mérgesen  Lou – Nem érdekel, hogy én vagyok a kedvenced, én NEM fogok egy utálatos rajongóval járni, azt választom, akit ÉN akarok, és NEM azt akit a  rajongók! Érthető?

Ez egy kicsit durva volt, közben levitték a színpadról, szerintem a csaj se mondja többet magát directioner-nek.

-          És most, mondjátok meg, hogy mit énekeljünk. – szólította fel a társaságot Liam – Norah is velünk fog énekelni, ha nem bánjátok, mert nagyon szép hangja van.

-          Moments, Moments… - skandálta a közönség.

Louval meg mindent tudóan összemosolyogtunk. Liam pedig már el is kezdte énekelni, aztán jött Harry, együtt (itt én is beszálltam), majd Niall, aztán végre Louis, az ő részét együtt, egymással szembe, egymás kezét fogva énekeltünk, nagyon romantikus volt, a rajongók is élvezték.  Az éneklés után a fiúk, még egy kicsit dedikáltak, aztán egy óra múlva végre mát otthon voltunk, és élveztük az én és a répáim című mesét, és közben répás sütit ettünk. Már kezdtem megbánni, hogy megkönyörültem Louis-on, és engedtem neki, hogy nézze egy kicsit, de ennél furább mesét még nem láttam, ráadásul énekeltek is benne. Louis az összes dalt kívülről tudta, és ezt be is mutatta, a dalok borzalmasak voltak.  Amikor Louis elkezdett énekelni az volt az a pillanat, amikor Harry és Zoe úgy döntött, hogy ők ezt nem bírják tovább, és kárörvendő mosollyal elvonultak. Én meg szenvedhettem, míg vége nem lett a másfél órás mesének. Este Lou-val elhatároztuk, hogy elmegyünk valahova kettesben, szóltunk Zoeéknak és elindultunk sétálni a városban, Louis ezúttal nem csíkos volt, hanem egy egyszerű kék póló, meg egy farmer. Rajtam is egy csőfarmer volt, egy telitalpú fehér szandállal, meg egy korall színű póló egy kis fehér boleróval.

Elmentünk egy romantikus parkba London külvárosában, szerencsénkre senki nem volt ott, és elkezdtünk piknikezni. Nagyon jó volt egy kicsit kettesben lenni, úgy, hogy tényleg senki nem zavart. Hirtelen Lou, egy óriási meglepetéssel állt elő.

-          Tudom, hogy csak egy hét múlva lesz a szülinapod, de nem bírok addig várni! Beszéltem a szüleiddel, elmondtam a kívánságod, és a kapcsolatunkat, és – Liam segítségével – vonakodva, de belementek, így tehát nem kell visszamenned Magyarországra csak addig amíg, átköltözöl, szeptembertől tehát itt fogod elkezdeni az egyetemet. Örülsz?

Válasz helyett csak a nyakába ugrottam, és szenvedélyesen megcsókoltam.  Szerintem tudta a választ, de azért amikor elváltunk szavakkal is kifejeztem az érzelmeimet.

-          Ez volt a legnagyobb ajándék, amit valaha adhattál nekem! Szeretlek! De azt elmondtam a szüleimnek, hogy hol lakok, és hol fogok lakni? – kérdeztem gyanakodva

-          Nem! – vigyorgott – De majd te lemondod, hogy Liam-nél nincs hely ezért nálam kell, hogy lakj.

-          De agyafúrt vagy! – mosolyogtam rá – Nem kéne már visszamennünk, mert már elég rég óta itt vagyunk.

-          Menjünk – mondta, majd lekezdett szedelőzködni.

Röpke 10 perc alatt összepakoltunk, és elindultunk haza, Lou lassan és óvatosan vezetett, mint ahogy szokott, de egyszer csak azt vettük észre, hogy velünk szembe tart egy kocsi, Louis ugyan elrántotta a kormányt, de már nem sikerült kitérnünk előle, pont az én részemre csapódott be a kocsi, és az utolsó, amit láttam az Louis aggódó arca volt.

*Louis szemszöge*

Miután összeütköztünk azzal a hülye kocsival, és Norah elvesztette az eszméletét, kihívtam a mentőket, akik kórházba vitték, ahová én is vele mentem. Telefonon hívtam fel Harry-t, hogy elmondjam mi történt, és tudassam vele, hogy nem megyek haza, de Harry azt mondta, ne is mondjam, tovább máris indulnak a kórházba, mindez történt éjjel 11-kor, és mint később kiderült, hogy Harry felhívta a többi fiút is, így együtt csődültek oda, hogy megtudják, mi van Norah-val, és hogy nyugtassanak engem. Hazza és Zoe ért oda elsőnek, Zoe amikor meglátatta Norah-t, eszméletlenül feküdve az ágyban (akinek én még mindig a kezét szorongattam) sírva fakadt, és amikor Hazza átölelt, hogy megnyugtasson, belőlem is kitörtek a könnycseppek.

-          Minden az én hibám, ha nem veszem rá, hogy este menjünk valahova, és ha nem éjszaka vezettem volna, akkor ez nem történik meg! – sírtam, pedig tudom, hogy egy férfinak nem szabadna sírnia, de kitudja, hogy valaha átölelhetem-e, megcsókolhatom-e.

-          Nem a te hibád, hidd, el az egész világon szerintem te vezetsz a legbiztonságosabban, a másik sofőr volt a hibás, ne emészd magad! – nyugtatott Hazza

-          Esküszöm, ha túléli, feleségül veszem! – hüppögtem Harrynek és Zoenak, akik erre csak megcsóválták a fejüket.

Mikor a többiek is megérkeztek ők is elmondták, hogy nem az én hibám, és, hogy Norah se örülne, ha így látna. Niall még répát is hozott nekem, de még annak sem tudtam örülni, csak néztem Norah sápadt arcát, és könnyeztem. Ez ment 5 teljes napon át, Harry hordta nekem a kaját, mert nem akartam, és nem is tudtam elmozdulni Norah mellől. Mikor a 6. napon (július 9 -én) reggel egy nagyon ismerős kék szempárral találtam szembe magam.

5. fejezet - A dedikálás 1. rész

-          Gyertek ki, mert ég a fél konyha! – kiabált be Harry és Louis.

-           Vajon mit csináltak már megint? – forgattam meg a szemem, kinyitottam az ajtót, de már nem voltak ott, gyorsan leszaladtam a konyhába, ahol nem volt semmilyen tűz, hanem egy finom spagetti, vár az asztalon 4 személyre megterítve. Mögöttem egy kicsit később felbukkant Zoe is, de a fiúk még mindig nem voltak sehol. Ekkor valaki átkarolta a derekam.

-          Na tetszik? – kérdezte mosolyogva Lou.

-          Nagyon. Mit csináltam, hogy ezt érdemlem?

-          Semmit, de Harryvel úgy gondoltuk megérdemlitek.

-          Én főztem! – szólt bele Harry – Mivel a drágalátos barátod, majdnem odaégette a tésztát.

-          Ne kötekedj Hazza, tudod, hogy nem konyítok a főzéshez!

-          Tudom, ezért lakunk együtt, és ezért szeretlek és annyira.

-          Én is szeretlek Hazza!

-          Akkor ránk itt már nincs szükség! Enyelegjetek egyedül! – mondta Zoe, és ezzel én is egyet értettem.

-          Ne menjetek, gyertek inkább, együk meg. - ajánlották kiskutya szemekkel.

Ezeknek a szemeknek nem lehetett ellenállni, ezért leültünk melléjük, és békésen megettük az ínycsiklandozó ételt, amit a szakács Harry főzött nekünk. Bár azt még mindig nem értem, hogy miért csinálták, biztos, hogy terveznek valamit és ezzel akarnak minket lekenyerezni. Miután befejeztük, Louisval felmentünk a szobánkba, de azonban amikor becsukódott mögöttünk az ajtó, akkor Lou elkapott és szenvedélyesen megcsókolt. Még jó, hogy fogott, mert egyébként összeestem volna. Louis lassan elkezdett velem az ágy fele araszolni. Tudtam, hogy kar valamit, de én még nem éreztem magam késznek erre. Mikor letett az ágyra és meg akart csókolni, akkor eltoltam magamtól.

-          Még ne!- suttogtam félve, féltem, hogy azért, mert nem karok lefeküdni vele, eltol magától.

-          Ne félj, nem hagylak el azért, mert nem akarod még, én tudok várni, és várni is fogok rád. – találta ki a gondolataimat Louis.

-          Köszönöm! Szeretlek Louis William Tomlinson! – mondtam ki azt a 8 betűből és 3 szótagból álló szót, amely az egyik legszebb és legfontosabb szó az életben. Louison látszott, hogy meghatódott.

-          Én is szeretlek Norah Emma Payne! – válaszolt elérzékenyülve és elkezdett énekelni.

Shut the door,

Turn the light off,

I wanna be with you,

I wanna feel you love

I wanna lay beside you,

I cannot hide this even thoug, I try

Heart beats harder,

Time escapes me,

Trembling hands touch skin,

It makes this harder,

And the tears stream down my face

Itt kapcsolódtam be én.

If we could only have this life,

For one more day,

If we colud only turn back time,

Együtt:

You know I’ll be,

Your life, your voice, your reason to be,

My love, my heart

-          Tudtad, hogy nagyon jó hangod van?- szakította félbe Lou az éneklésünket.

-          Igen, de nem szoktam énekelni.

-          Rosszul teszed! Holnap a dedikáláson énekelnél velünk, mert általában egy dalt szoktunk a végén énekelni.

-          Ha a fiúk belemennek akkor ige, és ha a rajongók sem próbálnak majd megölni.

-          Ne félj, nem engedem, hogy megöljenek, sokat érsz te nekem. – jelentette ki majd megcsókolt. Egymás karjaiban aludtunk el, mint mindig, olyan jó érzés volt.

Másnap majdnem ugyanabban a pózban ébredtünk fel tökéletesen egyszerre, mint amilyenben elaludtunk este. Egészen addig boldog is voltam, míg eszembe nem jutott, hogy milyen nap van. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni a rajongók a kapcsolatunkhoz, na meg persze a Hazzáékéhoz.

Éppen, ki akartam kelni a ágyból, mikor két erős kar fonódott a derekamra, és visszahúzott.

-          Nem szökünk! – vigyorgott rám a répaherceg.

-          Naaa, de mennem kell készülődni, már fél 9 van és a kisbusz 10-re jön értünk, és még reggelizni is kéne.

-          Te így is jól nézel ki! – nézett végig rajtam mosolyogva.

Mikor 10 perc múlva sikerült meggyőznöm, hogy igenis mennünk kéne, akkor lementük, vagyis inkább leszaladtunk reggelizni, utána meg nem tudtam eldönteni, hogy mibe menjek, így hát kikértem Lou véleményét, ami mint később kiderült nem volt olyan jó ötlet. A szerelmem percekig válogatott a ruháim között, mígnem kiemelt egy fehér csipkeruhát, ami alig takart valamit, és majdhogynem átlátszó volt. Látszott rajta, hogy büszke arra, amit talált.

-          Na ne! Ebbe menjek, amikor bejelentjük a kapcsolatunkat? Szimplán kurvának néznének. – hördültem föl, cseppet sem nőiesen

-          Lehet, hogy igazad van. – sóhajtott fel Louis.

-          Nem lehet, hanem biztos.

A következő ruhadarab amit kielemelt  Tommo az egy pánt nélküli virágos minituha volt, amit aztán egy barna övvel dobtam föl.

 Mikor Lou is elkészült ( a szokásos piros nadrágját, fehér pólót, meg a pántokat[braces] vette föl.)

Lementünk a konyhába ahol, már ott toporgott Harry és Zoe.

-          Hol voltatok? – támadt le minket Zoe – Mindjárt itt az autó.

-          Majd elmondom! – suttogtam neki oda magyarul, hogy a fiúk ne értsék - A szobánkban készülődtünk. – válaszoltam immár angolul.

Hamarosan megjött a busz, amiben már ott ültek a többiek, és elindultunk a dedikálásra, ami a Hyde parkban volt. A fiúknak ez lesz az első szabad téren tartott dedikálásuk, és nagyon izgulnak, de persze más miatt is. Úgy terveztük, hogy a fiúk először egy fél óráig dedikálnak, csak hogy megnyugodjon a nép, utána pedig bejelentjük. nagyon hamar eltelt az a fél óra, és már hallottuk is ahogy Lou elkezd beszélni.

-          És most szeretnénk nektek Harryvel bemutatni valakiket! Gyertek ide! – szólított minket, mi meg elindultunk a végzetünk felé, mielőtt felmentünk volna Zoeval még egyszer mindentudóan, és aggódóan összenéztünk, eztán meg már mosolyogva mentünk föl a „színpadra”.

-          Szeretném bemutatni nektek a barátnőmet Norah Emma Payne-t aki Liamnek az unokatesója is. – mutatott be Lou a sok fannak, de közben erősen szorította a kezem, hogy bíztasson.

-          A másik lány meg az én barátnőm Zoe Sand, Norah útitársa és legjobb barátja. – informálta a rajongókat Harry is.

Ekkor csókolt meg engem a nyilvánosság előtt Louis először, de ahogy láttam Zoeékkal is ez volt a helyzet. mikor szétváltunk, láttuk, hogy egy feldühödött rajongó jön fel a színpadra.

A következő fejezet valamikor a jövő hét végén várható, mert eddig volt előre megírva. Szeretnék kommenteket látni, olyan jól esnek :))