7. fejezet - A születésnapi előzmények

Itt a következő fejezet, egyszerűen nem tudok holnapig várni, hogy feltegyem, a következő fejezet szerdán lesz, mert akkor lesz a főszereplő lány Norah szülinapja és az én névnapom :) Komikat ha olvastad, és lécci szavazzatok oldalt, meg írjátok le nekem, hogy tetszik-e nektek a váltott szemszög :D

*Norah szemszöge*

Nem tudom, hány óra, nap, vagy hét múlva tértem magamhoz, de azt tudom, hogy mindez egy fehér kórházi szobában történt, viszont az nagyon jól esett, hogy amikor kinyitottam a szemem akkor Louis békésen alvó testét láttam az ágyam melletti széken. Nem sokkal az ébredésem után Louis is kinyitotta azokat a szép kék szemeit, és csaknem a nyakamba ugrott örömében.

-          Csak ennyit kapok? – utaltam az ölelésre

Nem válaszolt, hanem helyette forrón megcsókolt. Nagyon jól esett az ölelése, a csókjai, és nagyon sajnáltam, hogy nem tudtuk megakadályozni a balesetet, és én kórházba kerültem.

-          Milyen nap van? – kérdeztem kíváncsian, mikor szétváltunk.

-          Hétfő, július 9.-e. Holnapután lesz a szülinapod, és hálaistennek felkeltél addig!

-          Hány napig voltam eszméletlen?

-          5 teljes napig, ma lett volna a 6. ha nem kelsz fel.

-          Úristen! Végig itt voltál?

-          El nem mozdultam mellőled, Harry-ék hordták nekem a kaját, meg a tiszta ruhát.

-          Köszönöm! Szeretlek! – mondtam elérzékenyülve.

Louis nem válaszolt, csak megcsókolt, azonban ez a csók többet ért, mint a szavak. Nem sokkal később bejött Harry és Zoe is. Zoe a nyakamba ugrott, mikor meglátta, hogy ébren vagyok, és elkezdett magyarul beszélni hozzám, hogy a fiúk ne értsék.

-          Ilyet ne csinálj még egyszer! Nagyon aggódtam, Lou is teljesen ki volt akadva, és nem mozdult el mellőled! Nagyon figyelmes volt, de egyvalamit megígért Hazzának, amire kíváncsi leszek! – szidott le Zoe, könnyekkel a szemében, a fiúk meg csak értetlenül hallgattak minket.

-          Nem az én hibám volt, tudom, hogy Louis végig itt volt, mát mondta, DE mégis mit ígért? - - kíváncsiskodtam.

-          Azt ígérte, hogy ha túléled, elvesz feleségül! De el ne mond neki, hogy elmondtam, mert a szerelmed és Harry is meg fog ölni engem.

-          Ne félj, nem mondom el nekik, de ha komolyan gondolja, akkor… - tovább már nem tudtam mondani, mivel Lou és Hazza itt megelégelték a dolgot, és kérték, hogy most már foglalkozzunk velük is. A délután folyamán még bejöttek a többiek, majd este hazaengedtek, de csak, úgy hogyha vigyázok magamra, és ha bármi bajom van, visszamegyek. Mondtam nekik, hogy rendben, és Louisval hazamentünk.

Másnap Louis, mega többiek is rám parancsoltak, hogy nehogy felmerjek kelni az ágyból, mert pihennem kell. A kaját Zoe hozta fel, és még ettem nyugodtan beszélgethettünk, természetesen magyarul.

-          Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva, míg én a kedvenc ételemet ettem, Gyrost.

-          Jól vagyok, csak ne kéne feküdnöm.

-          Hidd el, jót fog tenni, holnap meg már felkelhetsz! – nyugtatott

-          Végre! De mi van, ha Louis komolyan gondolta, ezt az egész házasságos dolgot?

-          Akkor lesz egy szeretnivaló férjed, itt maradhatsz örökre, lesz egy gyönyörű esküvőd, és én leszek a koszorúslányod!

-          Végül is igazad van! Amúgy Louis beszélt a szüleimmel, és ők megengedték, hogy itt kezdjem el az egyetemet.

-          De jó! Akkor majd én is beszélek a szüleimmel, mert így több mint valószínű, hogy nekem is meg fogják engedni!

-          Szuper lesz!

Ekkor jött be Harry, meg Louis is, és elmondták, hogy most beszéltek mindkettőnknek a szüleivel, Zoenak megengedik, hogy itt maradjon, Louis meg elmondta a lakás helyzetet anyának, meg apának, akik jól fogadták, és engedték, de csak azzal a feltétellel, ha Louis vigyáz rám, továbbá informálta őket a balesetemről is, és anya azt üzeni, hogy majd ma felhív. Annyira aranyos pasim van! Zoe amikor megtudta, hogy maradhat Harry nyakába ugrott és szenvedélyesen megcsókolta. Csak az ugrasztotta szép őket, amikor megszólalt a telefonom.

* Louis szemszöge*

Valójában nem a teljes igazságot mondtam el Norinak, azt kihagytam, hogy még azt is megkérdeztem a szüleitől, hogy mit szólnának, ha feleségül venném a lányukat. Kifejezettem örültek neki, de azt kikötötték, hogy a magyarországi rokonokat is hívjuk meg az esküvőre. Mondtam nekik, hogy ez csak természetes. Miután Harryvel sikerült elszabadulnunk a lányoktól, elcipeltem egy ékszerboltba, hogy segítsen kiválasztani a gyűrűt. Jó egy órás válogatás után megláttam a tökéleteset. Szolid ezüst  gyűrű volt, közepén egy  kék Swaroswki kristállyal. Biztos voltam benne, hogy tetszeni fog Norahnak.  A többiek, míg mi Norah-t próbáltuk lekötni, hogy nehogy megsejtsen valamit, a bulit szervezték holnapra. Úgy gondoltuk, hogy abban a parkban szervezzük meg ahol először randiztunk, a fiúk pedig szorgosan díszítették a nagy napra. Este Norah elmondta, hogy mit beszélt az anyukájával.

-          Képzeld, anya azt mondta, hogy nagyon szimpatikus vagy neki, és örül, hogy ilyen barátom van! – örvendezett Nori

-          Tudom, nekem is mondta, mikor beszéltem vele! De most már aludjunk, mert én nagyon fáradt vagyok.

-          Oké – mondta majd megcsókolt, és ugyanúgy, mint eddig egymáskarjaiban aludtunk el.

 Volt még egy meglepetésem Norinak, történetes az, hogy meghívtam a szüleit is s bulira, ami ha minden jól megy egyben eljegyzési party is lesz, csak erről még Norah nem tud. Remélem minden jól alakul, majd holnap.

       A gyűrű.. Szép ugye?