4. fejezet - Egy csodálatos nap Londonban

-   

-          Úgy látom, felkeltetek. – jegyezte meg a nagy nevetés közepette Liam.

-           Aha, Harryvel most akartunk valami reggelit csinálni, de látom, nem kell.

-          Hoztunk pizzát! Ki kér?- kiabálta teli szájjal Niall, mivel már ő el is kezdte enni.

Persze, hogy mindenki azonnal ugrott, a pizza hamar elfogyott, de amikor megkérdezte Zayn, hogy mi jót csináltunk tegnap este akkor, mind a négyen elpirultunk, és mindent tudóan néztünk egymásra. Úgy láttam, hogy mind ugyanarra gondoltunk, csak a cselekvés a megfelelő magyarázat erre. Gyorsan mielőtt még meggondoltam volna magam megcsókoltam Lou-t, még Zoe ugyanígy tett Harryvel. Liamnek tátva marad a szája, Niall csak nézett, mint borjú az új kapura, Zayn meg a haját igazgatva mosolygott.

-          NORAH EMMA PAYNE EZT MEG MIRE VÉLJEM? – kiabálta vöröslő fejjel Liam.

-          Összejöttünk, és nem kell leszidnod, mert nem vagy az apám. Hála a jó égnek. - az utolsó mondatott már csak suttogtam, hogy ő ne hallja.

-          Ah, értem, bocsi, gratula nektek J

-          Igen, gratulálunk- mondta Niall és Zayn is.

-          Minket nem is vesztek figyelembe?- szólt Harry.

-          De igen, nektek is gratulálunk. – mosták a többiek.

-          De meddig akarjátok ezt titkolni?- kérdezte Liam.

-          Én bármikor, bárhol felvállalom, hogy Norah a barátnőm, nincs mit titkolnom rajta. – mondta Lou, mire adtam neki egy puszit és a fülébe súgtam, hogy „Köszönöm”

-          Szintúgy! – mondta Harry

-          Mármint, te is felvállalod, hogy NORAH a barátnőd? Nem véletlenül Zoeval jöttél össze? – kötekedett Niall.

-          Értsd jól! – mosolygott Harry

-          Szállj le a csajomról Styles! – ugrott neki Hazzának Lou.

-          Nézd csajbunyó!- nevetett Zayn

Tényleg elég érdekesen néztek ki, szó se róla, olyan volt, mintha csókolóznának, de közben valahogy elaraszoltak a hűtőig és Hazza megkaparintotta belőle a répákat!

-          Hagyd békén a répáimat Harold Edward Styles! – kiabált Lou, sírós fejjel.

-          Csak akkor, ha leszállsz rólam, tudod ó, hogy nem másznék rá a csajodra, ismersz nem?- védekezett Harry

-          Sajnos túl jól. – motyogta Louis – Oké, leszállok rólad, csak hagyd a répáimat.

Szerencsére, amikor véget ért ez a „csetepaté” akkor elhatároztuk, hogy holnap lesz a fiúknak egy dedikálásuk, és azon bejelentjük a dolgot, ma meg eltöltjük a napot Londonban. Ha valaki meglát minket, akkor meg így jártunk. A fiúk türelmes idegenvezetőként megmutattak nekünk minden nevezetességet. Felültünk a London Eye-ra, ahol szerencsére mind befértünk egy kapszulába.

-          Mond csak Norah neked mikor is van a szülinapod? – kérdezet kíváncsian Harry.

-          Július 11-én. Miért?

-          Csak mert akkor idősebb vagyok nálad! Haha te még csak most leszel 20, mikor én már rég az vagyok.

Éppen vissza akartam vágni mikor Lou közbelépett és lenyugtatott minket.

-          Ti vagytok a világon az a két ember, akik mindennél fontosabbak nekem, úgyhogy ha lehet, NE próbáljátok megölni egymást.

-          Oké Lou, én is szeretlek, nem kell ennyit csöpögni. – szólt Harry közömbösen, de láthatólag jól esett neki, amit Louis mondott. Lou erre vágott egy fintort.

-           Amúgy visszatérve a témához, mit szeretnél a szülinapodra?- kérdezte mosolyogva Lou.

-          Téged. –jött az egyértelmű válasz

-          Én már a tied vagyok, más óhaj-sóhaj?

-          Azt kérem, hogy intézd el, hogy ne kelljen 2 hónap múlva hazamennem, hanem járhassak itt egyetemre.

-       -    Megpróbálom, de nem ígérek semmit, és hidd el, ha csak rajtam múlna, soha nem engednélek el.

köszönöm, ez, amit most mondtál sokkal többet jelentett nekem, mint bármi más. - mondtam meghatottam, majd megcsókoltam. Egyszer csak halljuk, hogy kattan a fényképezőgép, hát persze, hogy Harrynek meg kellett örökítenie a pillanatot. Miután kiszálltunk az óriáskerékből, megnéztük a Big Bent, és a Parlamentet is. Voltunk a Trafalgar Squre-en is, na meg persze a Piccadily-n. Miközben Zoeval ámulva nézelődtünk a Piccadily-n, az egyik óriás kivetítőn megjelent a holnapi 1 D dedikálás híre. Furcsa volt a fiukat a kivetítőn látni, sztárokként, amikor velünk csak egyszerű fiúknak tűnnek, akik szeretnek énekelni. Hazafele vettünk fish&chips-et is, Nagyon finom volt. Mikor hazaértünk, nem mellesleg hulla fáradtam, Zoeval úgy döntöttünk, hogy bezárkózunk a szobájukba, és időt szakítunk egy csajos beszélgetésre persze magyarul. A fiúk  közben valami horrort néztek.

-          Na milyen Harryvel egy szobában aludni? – kérdeztem

-          Nagyon jó! Ti egy ágyban alszotok, vagy Lou alszik a kanapén.

-          Egy ágyban, de gondolom ti is.

-          Ez csak természetes, olyan jó vele, kár hogy csak 2 hónapig fog tartani.

-          Ha el tudom intézni, hogy maradhassak, akkor te is maradsz velem, és majd itt elkezdjük az egyetemet.

-          Jó is lenne. De azért ennyire nem menjünk előre, ki tudja, mi történik még a 2 hónap alatt.

-          Igazad van, örüljünk a mának és várjuk a holnapot.

Ekkor egy hangos dörömbölés hallatszott.

Kérnék véleményt ha elolvastad, és ha lesz akkor hamarosan jön a 5. rész :)

3 Fejezet-a randi

Fejezet 3- a randi

Egyszerre néztünk fel Zoeval, és nagy meglepetésre a fiukat láttuk széles mosollyal az arcukon, az erkélyen állni.

-          Köszönjük az elismerést, nagyon örülünk, hogy boldogok vagytok. – szól Louis

Uramatyám, el is felejtettünk magyarul beszélni, tehát a fiúk mindent értettek, mondanom sem kell mind a ketten Zoeval vörösek lettünk.

-          Nem akartok feljönni? Nézzünk valami filmet jó? – kérdezte Harry

-          Nekem jó! – mosolyogtam fel rájuk

-          Nekem is! – válaszolt Zoe is

Gyorsan felmentünk, és leültünk valamit nézni, közben kiderült, hogy valami horror.

-          Ne már fiúk, muszáj ezt néznünk? – kérdeztem sóhajtva

-          Aha, mivel Harry nem akarta betenni az én és a répáim című filmet.

-          Te hülye, az egy mese, amit legfeljebb Lux szokott nézni! – csattant föl Hazza

-          Tudod, hogy szeretlek, DE ne bánts a répáimat!

-          Én is szeretlek Boo-Bear! – mondta Harry majd megszeretgette Lou-t a kanapén eldőlve, ami egy kicsit sem volt furcsa.

-          Úgy látom, nagyon jól elvagytok, tehát mi megyünk készülődni. – jelentette ki Zoe

-          Lou, mondd, csak mikor indulunk? – kérdezem a szerelmemet

-          1 óra múlva jó neked?

-          Tökéletes, akkor 1 óra múlva, ja és ha beszeretnél jönni a szobába, légy szíves kopogj.

-          Oké. – mosolyodott el

Mikor felértünk a lépcsőfordulóba, ahol a fiúk már nem láttak elkezdtünk ugrálni. Zoe felajánlotta, hogy segít nekem, ha én is segítek neki, persze, hogy belementem. Egy röpke fél óra múlva kész voltam, egy egyberészes ruhát vettem föl, aminek a felső része piros volt, az alja meg farmerszoknya, valamint a szoknya felső részénél volt egy csíkos masni, Zoe szerint ez nagyon jól ált nekem. Zoe egy fehér masnis felsőt, meg egy kék szoknyát vett fel, és természetesem mindketten magas sarkút húztunk. Én gyaloglásra számítottam, ezért csak egy 5 centis magas talpú szandált húztam. Mikor lesétáltam a lépcsőn Lou már ott várt az ajtóban, és láthatóan nyitva felejtette a száját. Nagyon jól nézett ki, egy farmer volt rajta, meg egy piros csíkos felső.

-          Nagyon jól nézel ki. – mosolyodott el majd a kezét nyújtotta, hogy karoljak belé.

-          Te is nagyon elegáns vagy.

-          Mehetünk? – kérdeztem még mindig mosolyogva, ami szerintem nem fog egyhamar leolvadni az arcáról.

-          Persze de hova megyünk?

-          Meglepetés.

Tényleg az volt, kocsival mentünk, és még be is kötötte a szemem, hogy ne lássam, merre megyünk. Nem ment gyorsan vagy csak 50-nel, de hát tudom, hogy nem szeret gyorsan vezetni. Kb. egy fél óra múlva megérkeztünk, segített kiszállni, azonban a szememről a kötést még mindig nem vette le. Mikor aztán megtette, bámulatos látvány tárult elém, egy csodaszép parkban voltunk, melynek a közepén állt egy kis tó, fölötte egy híd ívelt ét, és az egész hely tele volt apró lámpásokkal.

-          Ez a hely csodálatos. – ámuldoztam

-          Még nem is láttál mindent. –mondta, majd egy gyönyörűen megterített asztalhoz vezetett. Alig hittem a szememnek. Az este további része nagyon jó volt, Louval mindenféléről beszélgettünk, majd a vacsora után elindultunk sétálni, és akkor egyszer csak magához húzott és megcsókolt. Istenien csókolt. Mikor elváltunk, majdnem elestem egy kiálló fatörzsben, de Louis elkapott.

-          Nem is tudtam, hogy így megszédítelek!- nevetett majd újra megcsókolt. Az az este volt életem legjobb estéje. Kb. éjfél körül értünk vissza a házba, és miután lezuhanyoztunk, egymás karjaiban aludtunk el. Reggel ugyanúgy ébredtünk fel, mit az előző nap, csak most nem magamtól keltem, hanem arra, hogy valaki simogat. Az a valaki bizony Louis Tomlinson volt, aki amikor rájött, hogy ébren vagyok egy jó hosszú csókkal üdvözölt.

-          Jó reggelt!

-          Neked is! – mosolyogtam fel rá – Hány óra?

-          Fél 11, de Harryék még nincsenek fel.

-          Oké, éhes vagy?

-          Egy kicsit, te?

-          Én nagyon, ha akarod, süthetek valamit.

-          Oké, bár mindig Harry szokta csinálni a reggelimet, de most megcsinálhatod te is. – egyezett bele nagy kegyesen

-          Tojás jó lesz? – kérdeztem ásítva

-          Tökéletes.

Gyorsan felöltöztem, és már éppen léptünk volna ki a szobából, mikor nyílt a szembe lévő ajtó, és kiléptek rajta Hazzáék. Úgy láttam nekik is jól sikerült a randi, mert fogták egymás kezét, ahogy mi is. Zoeval mindentudóan összemosolyogtunk, majd levonultunk a konyhába. Harryvel éppen készültünk volna összeütni valami ehetőt, mikor betódult 3 nevető fiú a bejárati ajtón, pizzás dobozzal a kezünkben.

Véleményt ha olvastad!! :)

2 Fejezet- az első napok

Fejezet 2 – az első napok

Úristen, úristen, most komolyan, jól halottam? Louis Tomlinson tényleg egy szobában akar velem aludni? Ez igaz?

-          Nagyon szívesen alszok veled együtt, ha Zoe-nak jó az, hogy Harryvel alszik… - mondtam látszólag közönyösen, de belül, el sem tudjátok képzelni, hogy mit éreztem…

-          Nekem? Tökéletes az, hogy Harryvel alszom.  – mosolygott rá Zoe az említettre

-          Akkor ezt megbeszéltük, mehetünk pakolni. Gyere Norah, megmutatom a szobánkat – mondta Lou jól megnyomva az ánkat szótagot.

Szívesen mentem vele, de először még elköszöntem a többiektől. Miután mi elmentünk, Hazzáék is mentek pakolni, a fiúk pedig elindultak haza. Louis egy gyönyörű szép, tágas szobába vezetett, melynek a fala kék és fehér volt, a közepén pedig egy hatalmas franciaágy volt. A szobában helyet kapott még egy gardróbszekrény, egy TV, egy kanapé, na meg egy laptop, ami manapság már mindenkinél alap felszereltség. Louis látta, hogy teljesen lenyűgözve állok a küszöbön, tehát feltett egy teljesen értelmetlen kérdést.

-          Tetszik?

-          Szerinted ez kérdés? Persze, hogy tetszik.

-          Akkor menjünk be, és pakoljunk, mit szólsz?

-          Oké, de hova fogjuk tenni a cuccomat?

-          A fél gardróbom üres, ott bőven van hely a ruháidnak.

-          Ja, értem

A délután nagy része azzal telt el, hogy kipakoltunk abból a sok bőröndből, amiket magammal cipeltem, azután pedig Harry megmutatta nekünk a főzőtudományát, és egy fantasztikus spagettit varázsolt elénk. A vacsora után elmentünk, fürdeni, meg rendbe rakni magunkat, de amikor visszatértem a szobánkba, akkor egy nagy meglepetés tárult a szemem elé. Louis éppen ágyazott magának a kanapén, nekem meghagyva, azt a nagy és kényelmes ágyat.

- Hát te mit csinálsz? – kérdeztem hüledezve Louist

- Ágyazok meg magamnak, úgy gondoltam tied lehet az ágy. Mit szólsz?

- Na nem, nem várom el tőled, hogy miattam sínylődj a kanapén, én alszom ott!

- De te vagy a vendég, neked kell az ágyon aludnod!

- Én alszom a kanapén, és téma lezárva.

- De… tudod mit, mi lenne, ha együtt aludnánk ketten az ágyon, hiszen elég nagy nem? –tette fel, azt a kérdést, amire én gyáva voltam.

- Oké - mondtam mosolyogva

- Akkor, hogy ezt megbeszéltük én megyek is zuhanyozni. Addig nyugodtan helyezd kényelembe magad az ágyon.

Atyaúristen! Meghalok! Olyan aranyos, amikor ilyeneket mond. Éppen elhelyezkedtem, amikor bejött egy szál boxerben, és bebújt mellém az ágyba.

-          Álmos vagy, vagy beszélgethetünk? – kérdezte mosolyogva

-           Nem vagyok álmos, kérdezz, amit csak akarsz.

-          Tudod, az szeretném megkérdezni, hogy holnap este eljönnél-e velem valahova.

Úristen, ez most komoly? Louis Tomlinson, most randira hívott??

-          Nagyon szívesen elmegyek veled valahova, de akkor ez most egy randi?

-          Olyasmi. Kérdezhetek még?- nézett rám kiskutya szemekkel

-          Persze, mit akarsz tudni?

-          Mi a kedvenc színed?

-          A kék – adtam meg rá az egyszerű választ – de ha nem haragszol, most már aludnék.

-          oké, szép álmokat!

-          Neked is Boo-Bear – a kifejezésre vágott egy fintort, de nem szólt semmit.

Louisval az ágy két végén aludtunk, bár én vágytam rá, hogy közelebb legyek hozzá, úgy látszik, míg aludtam, a tudatalattim teljesítette ezt a vágyamat, mert másnap reggel, szépen összevonódva ébredtünk Louval. Véletlenül teljesen egyszerre nyitottuk ki a szemünket, és mértük fel a helyzetet. Próbáltam kibújni az öleléséből, de Lou nem engedett.

-          Ne menj, olyan kényelmes így! – súgta a fülembe, mire teljesen elpirultam.

-           Nekem is jó, de mi van, ha bejön valaki?

-          Semmi, mi lenne, Hazza tudja, hogy tetszel nekem. – mondta ki teljesen őszintén

-          Te is tetszel nekem, de mi lenne, ha inkább este próbálnánk meg egyezségre jutni ez ügyben?

-          Oké, én benne vagyok, és hidd el ez lesz életed legizgalmasabb estéje!

-          Majd meglátjuk! – válaszoltam sejtelmesen mosolyogva

Már alig vártam az estét, főleg úgy, hogy van esélyem arra, hogy összejöjjek Louisval. Ebéd után, Zoeval kimentünk a hátsó kertbe beszélgetni, a fiúkról.

-          Képzeld randim lesz Harry Stylessal!

-          Nekem meg Louis Tomlinsonnal!

-          Komolyan?

-          Aha, annyira szerencsések vagyunk, nem? A fiúk olyan kedvesek, aranyosak, megértőek, és még jóképűek is. – ömlelegtem

Erre, két nagyon ismerős hang szólalt meg valahonnan fentről.

Írj komit ha olvastad!! :)

1 Fejezet- a kezdetek

Fejezet 1- a kezdetek

A nevem Norah Emma Payne és Liam Paynek vagyok az unokatestvére(félig angol, félig magyar, szőke hajú és kék szemű, átlag magas és nem sokára húsz éves),nagyon szerencsésnek mondhatom magamat ezért, na meg azért is mert Liam meghívott magukhoz a barátnőmmel,mert már régen nem találkoztunk. A többiek, mármint Harry Styles, Louis Tomlinson, Niall Horan és Zayn Malik is nagyon várnak,mármint ha Liamnek hinni lehet...Az a furcsa,hogy bár nem kéne annak lennem, mégis egy nagy 1D fan vagyok,és a drága uncsitesóm is tudjam csak nem akarja figyelembe venni, az a egyetlen egy szerencsém, hogy a fanok nem tudják, hogy egyszer a névnapomon még koncertet is adtak nekem, mert akkor tuti, hogy kinyírnának. Mindegy térjünk vissza a jelenbe. Éppen a holnapi utazásunkat beszéltem meg Liammel.

- Szóval, akkor holnap a reptéren fogtok várni? - kérdeztem reménykedve, hogy a fiúk is jönnek

- Igen mindannyian várni fogunk titeket, bár gondolom neked csak Louis fog számítani. - válaszolt.

Hát igen még jó, hogy csak telefonon beszéltünk, mert különben láthatta volna, hogy, hogy elpirultam, mert elevenembe talált azzal,hogy szóvá tette Lou-t. Három éve, ugyanis amikor utoljára találkoztunk, akkor nagyon sokat beszélgettünk, és nagyon sokat tudunk egymásról, szerintem Louis többet tud rólam, mit a saját unokatesóm.

- Honnan tudsz te mindig mindent?? - kérdeztem vöröslő fejjel

- Tudod, én vagyok Daddy Direction! - büszkélkedett

- Tudom,tudom, mindig elmondod... akkor holnap 11-re ér a reptérre a gépünk, legyetek ott, most megyek pakolni, Szia!!!

- Szia No, holnap találkozunk! - búcsúzott, majd letette a telefont

Annyira várom, már hogy ott legyünk, és végre láthassam őket. Az a 2 hónap szerintem vészesen hamar el fog menni

***

Másnap teljesen bezsongva keltem fel hajnali fél 3-kor, gyorsan bekaptam valami kaját, vártam fél órát a barátnőmre, Zoe Sand-re, miután megjött elbúcsúztunk mindenkitől, illedelmesen megígértük, hogy majd hozunk ajándékot ( ne várják, úgyis elfelejtjük) és elindultunk. Apa vitt ki minket a reptérre, ahol 2 órát sorakoztunk, amíg felkerültünk a repülőre és 11 után pár perccel már az angliai Heathrow-n voltunk.

- Keressük meg a fiukat! - ajánlotta fel Zoe, én meg szórakozottan bólintottam

Vagy egy fél órája kerestük már őket, amikor valaki hátolról elkapott és megpörgetett. Ismerős volt,nagyon ismerős, Liam mindig ezt csinálta, akkor ez nem lehet más mint,

-Liam!!! Engedj el!!- kiáltottam, mire elengedett és szorosan megölelt.

- Hiányoztál, No! Áh és ott a barátnőd?- mutatott a mögöttem zavartan áldogálló Zoera.

- Igen, ő ott Zoe Sand!

- Sziasztok!

- Szia, de Norah nekünk nem is köszönsz? - mondták a többiek felháborodva

- De köszönök, szia Lou, Hazza, Niall és Zayn, hiányoztatok...

- Te is hiányoztál nekünk, jó hogy itt vagytok… - mondta Lou, amitől elolvadtam

- Nem kéne mennünk? - szólt Niall is

- De, de kéne

- Akkor menjünk, mondd csak Zoe vihetem a cuccod?- kérdezte Harry Zoe-t mire a barátnőm szépen elvörösödött...

- Biztos vinni akarod? Jó nehéz

- Persze, add csak ide - mondta Hazza, majd elvettek a táskát és elindultak

- Úgy látom, ők ellesznek egy darabid... De mesélj, mi van veled mostanában? - kérdezett Lou

- Semmi különös, és veled?

- Semmi, szakítottam Elanorral és azóta magányosan tengődöm, de most, hogy itt vagy és a mi házunkban fogsz lakni legalább, lesz kivel beszélgetnem, ne mintha Hazzával nem lehetne, de amint látom, most nagyon lefoglalja Zoe..

Az, hogy Lounál és Harrynél fogok lakni mellbevágott, de úgy hogy elbuktam az egyik zsinórban és egy nagyot hasaltam a földön... Louis felém hajolt és felsegített, olyan aranyos volt aggódó arccal.

- Jól vagy? - kérdezte

- Persze, semmi bajom, de tényleg nálatok fogunk lakni?

- Aha, tudod, nálunk van a legtöbb hely, és így úgy döntöttünk, hogy nálunk lesz a legjobb helyetek... Mit szólsz?

- Örülök...- mondtam közönyösen, de belül felbírtam volna robbanni, közben megérkeztünk a kocsihoz, mindenki bepréselődött és elindultunk Harryék lakása felé. Út közben nem volt alkalmunk beszélgetni, mindenki csak bámult ki a fejéből, azonban mikor  megérkeztünk és bevittük a csomagokat Lou egy igen érdekes kérdéssel állt elő:

- Norah, nem aludnál az én szobámban, velem?

Ha elolvastad írj véleményt :)