4. fejezet - Egy csodálatos nap Londonban

-   

-          Úgy látom, felkeltetek. – jegyezte meg a nagy nevetés közepette Liam.

-           Aha, Harryvel most akartunk valami reggelit csinálni, de látom, nem kell.

-          Hoztunk pizzát! Ki kér?- kiabálta teli szájjal Niall, mivel már ő el is kezdte enni.

Persze, hogy mindenki azonnal ugrott, a pizza hamar elfogyott, de amikor megkérdezte Zayn, hogy mi jót csináltunk tegnap este akkor, mind a négyen elpirultunk, és mindent tudóan néztünk egymásra. Úgy láttam, hogy mind ugyanarra gondoltunk, csak a cselekvés a megfelelő magyarázat erre. Gyorsan mielőtt még meggondoltam volna magam megcsókoltam Lou-t, még Zoe ugyanígy tett Harryvel. Liamnek tátva marad a szája, Niall csak nézett, mint borjú az új kapura, Zayn meg a haját igazgatva mosolygott.

-          NORAH EMMA PAYNE EZT MEG MIRE VÉLJEM? – kiabálta vöröslő fejjel Liam.

-          Összejöttünk, és nem kell leszidnod, mert nem vagy az apám. Hála a jó égnek. - az utolsó mondatott már csak suttogtam, hogy ő ne hallja.

-          Ah, értem, bocsi, gratula nektek J

-          Igen, gratulálunk- mondta Niall és Zayn is.

-          Minket nem is vesztek figyelembe?- szólt Harry.

-          De igen, nektek is gratulálunk. – mosták a többiek.

-          De meddig akarjátok ezt titkolni?- kérdezte Liam.

-          Én bármikor, bárhol felvállalom, hogy Norah a barátnőm, nincs mit titkolnom rajta. – mondta Lou, mire adtam neki egy puszit és a fülébe súgtam, hogy „Köszönöm”

-          Szintúgy! – mondta Harry

-          Mármint, te is felvállalod, hogy NORAH a barátnőd? Nem véletlenül Zoeval jöttél össze? – kötekedett Niall.

-          Értsd jól! – mosolygott Harry

-          Szállj le a csajomról Styles! – ugrott neki Hazzának Lou.

-          Nézd csajbunyó!- nevetett Zayn

Tényleg elég érdekesen néztek ki, szó se róla, olyan volt, mintha csókolóznának, de közben valahogy elaraszoltak a hűtőig és Hazza megkaparintotta belőle a répákat!

-          Hagyd békén a répáimat Harold Edward Styles! – kiabált Lou, sírós fejjel.

-          Csak akkor, ha leszállsz rólam, tudod ó, hogy nem másznék rá a csajodra, ismersz nem?- védekezett Harry

-          Sajnos túl jól. – motyogta Louis – Oké, leszállok rólad, csak hagyd a répáimat.

Szerencsére, amikor véget ért ez a „csetepaté” akkor elhatároztuk, hogy holnap lesz a fiúknak egy dedikálásuk, és azon bejelentjük a dolgot, ma meg eltöltjük a napot Londonban. Ha valaki meglát minket, akkor meg így jártunk. A fiúk türelmes idegenvezetőként megmutattak nekünk minden nevezetességet. Felültünk a London Eye-ra, ahol szerencsére mind befértünk egy kapszulába.

-          Mond csak Norah neked mikor is van a szülinapod? – kérdezet kíváncsian Harry.

-          Július 11-én. Miért?

-          Csak mert akkor idősebb vagyok nálad! Haha te még csak most leszel 20, mikor én már rég az vagyok.

Éppen vissza akartam vágni mikor Lou közbelépett és lenyugtatott minket.

-          Ti vagytok a világon az a két ember, akik mindennél fontosabbak nekem, úgyhogy ha lehet, NE próbáljátok megölni egymást.

-          Oké Lou, én is szeretlek, nem kell ennyit csöpögni. – szólt Harry közömbösen, de láthatólag jól esett neki, amit Louis mondott. Lou erre vágott egy fintort.

-           Amúgy visszatérve a témához, mit szeretnél a szülinapodra?- kérdezte mosolyogva Lou.

-          Téged. –jött az egyértelmű válasz

-          Én már a tied vagyok, más óhaj-sóhaj?

-          Azt kérem, hogy intézd el, hogy ne kelljen 2 hónap múlva hazamennem, hanem járhassak itt egyetemre.

-       -    Megpróbálom, de nem ígérek semmit, és hidd el, ha csak rajtam múlna, soha nem engednélek el.

köszönöm, ez, amit most mondtál sokkal többet jelentett nekem, mint bármi más. - mondtam meghatottam, majd megcsókoltam. Egyszer csak halljuk, hogy kattan a fényképezőgép, hát persze, hogy Harrynek meg kellett örökítenie a pillanatot. Miután kiszálltunk az óriáskerékből, megnéztük a Big Bent, és a Parlamentet is. Voltunk a Trafalgar Squre-en is, na meg persze a Piccadily-n. Miközben Zoeval ámulva nézelődtünk a Piccadily-n, az egyik óriás kivetítőn megjelent a holnapi 1 D dedikálás híre. Furcsa volt a fiukat a kivetítőn látni, sztárokként, amikor velünk csak egyszerű fiúknak tűnnek, akik szeretnek énekelni. Hazafele vettünk fish&chips-et is, Nagyon finom volt. Mikor hazaértünk, nem mellesleg hulla fáradtam, Zoeval úgy döntöttünk, hogy bezárkózunk a szobájukba, és időt szakítunk egy csajos beszélgetésre persze magyarul. A fiúk  közben valami horrort néztek.

-          Na milyen Harryvel egy szobában aludni? – kérdeztem

-          Nagyon jó! Ti egy ágyban alszotok, vagy Lou alszik a kanapén.

-          Egy ágyban, de gondolom ti is.

-          Ez csak természetes, olyan jó vele, kár hogy csak 2 hónapig fog tartani.

-          Ha el tudom intézni, hogy maradhassak, akkor te is maradsz velem, és majd itt elkezdjük az egyetemet.

-          Jó is lenne. De azért ennyire nem menjünk előre, ki tudja, mi történik még a 2 hónap alatt.

-          Igazad van, örüljünk a mának és várjuk a holnapot.

Ekkor egy hangos dörömbölés hallatszott.

Kérnék véleményt ha elolvastad, és ha lesz akkor hamarosan jön a 5. rész :)